Némileg leegyszerűsítve ezt a frappáns meghatározást, azt is mondhatnánk, hogy a legfontosabb meseírói tulajdonság a képekben való gondolkodás. Solt Gábor mesevilágába is úgy léphetünk be a leghamarabb, ha tudjuk, hogyan keletkezett, miképpen jött létre ez a szövevényes, egyértelműen a látványból, a képből, a képek sokaságából kiinduló mesealkotás.

Egy csésze kávé – véletlenül képződő – habfelhőiből “lépett elő” ugyanis az első karakter, a főszereplő Oktomusz. Ez az “ősalak” aztán sokáig csak egyedül létezett, sőt, mint szép, kellemes látvány, kitűzőre és plakátra is kéredzkedett. Később aztán követték társai is, akik ugyanilyen módon, a véletlen kegye folytán, alakká formálódó kávéhabból születtek. Nem is gondolná a kedves olvasó, hogy belelátni egy vagy több figurát a kávéhabba milyen érdekes, élvezetes és izgalmas vállalkozás, hiszen egyetlen figurában is több alternatív társ-figura rejtőzhet.

Ez a sajátos többértelműség viszont rendkívüli módon felfokozza, termékennyé teszi a képi gondolkodást, a fantáziát. Azt is mondhatnánk, hogy ugyanúgy működik a folyamat, mint a lélekgyógyászatban használt Rorschach-tintafoltteszt. A tintafolt szerepe ott ugyanis hasonlóan sejtelmes, mint a barna kávéalapon megjelenő fehér kávéhabé.

Szerencsés esetben ugyanis a fantázia “ősmasszájában”, a “keletkezés erdejében”, ami adott esetben egy csésze kávé is lehet, látni kezdünk valamit, pontosabban, ha jól megnézzük, észre vehetünk valamit: akár egy leendő, éppen most születő mesefigurát, akinek aztán annak rendje és módja szerint saját szíve és sorsa lesz. S ezzel máris beindul a kép és nézője közti érzékeny barátság, kölcsönhatás.

Tehát Oktomusz és barátai előre nem látható módon jelentek meg a mese cselekményében, sőt, mint váratlanul felbukkanó karakterek egymást befolyásolva hozták létre a meglepetésszerű, új cselekményszálakat. A meseszövő Solt Gábor mindeközben úgy alakította a történetet, hogy beépítette a mai fiatalokat és felnőtteket is érintő nehézségeket, kihívásokat, és az ezekre adott hasznos, bölcs válaszokat.

Így jelennek meg a mese tematikájában olyan hétköznapi problémák, mint a felelőtlenség, a környezetszennyezés, vagy a túlságosan kritikus, negatív szemléletmód.

Külön csavart ad még a történetnek, hogy mindezt egy éppen serdülő, tizenéves lány, Míra álmodja, aki édesapja kávéhabjában megjelenő különleges és egyedi mesealakok keletkezéstörténetét a megfigyelő nyugalmával vagy éppen lélegzetelállító izgalmával követheti nyomon.

Kovács Gábor,
író és Oktomusz rajongó